Előleg áfája 2013

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 59. §-a értelmében a termék értékesítése, vagy szolgáltatás nyújtása esetében, ha a teljesítést megelőzően pénz vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszköz formájában ellenértékbe beszámítható vagyoni előnyt juttatnak (a továbbiakban: előleg), a fizetendő adót az előleg jóváírásakor, kézhezvételekor kell megállapítani.

A jóváírt, vagy kézhez vett előleget úgy kell tekinteni, mint amely a fizetendő  adó arányos összegét is tartalmazza. A főszabály szerint ettől eltérni nem lehet.

Fordított adózás alkalmazása esetén az előleg után nem keletkezik áfa fizetési kötelezettség, hiszen az értékesítés teljesítésére kötelezettel szemben a beszerző vevőnek kell adót fizetni, tehát a főszabály nem értelmezhető.

2012. január 1-től lépett hatályba az a rendelkezés, hogy ugyanezeket az előírásokat kell alkalmazni az olyan szolgáltatás igénybevételéhez fizetett előleg esetében is, amelynél az adófizetésre a 140. § a) pontja alapján az igénybevevő kötelezett, azzal az eltéréssel, hogy ebben az esetben az előleget nem lehet úgy tekinteni, mint amely a fizetendő adó arányos összegét is tartalmazza.

Ez a hivatkozott törvényhely azt jelenti, hogy abban az esetben, ha a szolgáltatás nyújtása teljesítési helyének megállapítására az áfa-törvény 37. § (1) bekezdését kell alkalmazni, az adót a szolgáltatást igénybevevő – a 36. § értelmében vett – adóalany fizeti, feltéve, hogy a szolgáltatást nyújtó adóalany belföldön gazdasági céllal nem telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön. (Szolgáltatás-import.)

Az általános forgalmi adó szempontjából akkor minősül devizásnak egy ügylet, ha a felek kifejezetten devizában állapodnak meg. Ilyenkor az ügylet ellenértéke devizában meghatározott, és a forintérték a deviza árfolyamától függ. Devizás megállapodás esetén devizás számlát kell kibocsátani. A devizás számlán az adóalapot devizában, az adóösszeget devizában és forintban is fel kell tüntetni. Az árfolyam megjelenítése nem kötelező.

A 159.§ (2) bekezdésének a) pontja értelmében az előlegről számlát kell kibocsátani.

Az előleg átvételének, jóváírásának napján érvényes árfolyammal kell az előleg áfáját forintosítani. Az értékesítés tényleges teljesítéskor a bruttó végösszegből kell levonni az előleget, és a fennmaradó összeget a teljesítés napján érvényes árfolyammal kell forintosítani.

Devizás számlák korrekciója esetén, főszabály szerint, a korrekciót az eredeti árfolyammal kell végrehajtani. Kivétel, ha téves árfolyam alkalmazása miatt kerül sor a korrekcióra. Ilyenkor természetesen a helyes árfolyam alkalmazandó.

Az áfa-törvény 80.§-ában foglaltak szerint, az alkalmazandó árfolyam az az utolsó, az adott külföldi pénznem valamely egységének forintban kifejezett ára, amelyet

a) belföldön pénzváltási engedéllyel rendelkező hitelintézet devizában eladási árként jegyez; vagy

b) a Magyar Nemzeti Bank hivatalosan közzé tesz, feltéve, hogy a forintra történő átszámításra kötelezett így dönt, és erről a döntéséről az állami adóhatóságnak előzetes bejelentést tesz. Ettől eltérően az adó alapjának forintra történő átszámításához választható az EKB által a 80. § (1) bekezdésében meghatározott időpontban hivatalosan közzétett legutolsó árfolyam is.

Ha az adózó élt az árfolyam-választási jogával, attól a választása évét követő naptári év végéig nem térhet el. Az EKB által közzétett árfolyam választására az MNB által közzétett árfolyam választására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

Az eurótól eltérő fizetőeszközök közötti átváltást az egyes fizetőeszközök euróhoz viszonyított árfolyamának alkalmazásával kell végezni.

Abban az esetben, ha az adott külföldi pénznemnek nincs jegyzése a banknál, a forintra történő átszámításhoz a külföldi pénznem valamely egységének euróban kifejezett értékét kell alapul venni, amelyet az MNB vagy az Európai Központi Bank az áfa-törvény 80.§ (1) bekezdésében meghatározott időpontot megelőző naptári negyedévre vonatkozóan tesz közzé.

Előlegről kiállított számla esetén a számla teljesítésének időpontjában – azaz az ellenérték jóváírása, kézhezvétele napján – érvényes árfolyamot kell alkalmazni. [Lásd az általános forgalmi adóról szóló törvény 80. § (1) a) pontját!]

Forrás: Kovácsné Álmosdy Judit