KATA és az iparűzési adó
A 2012. évi CXLVII. törvény a kisadókra vonatkozóan módosítja a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény egyes rendelkezéseit, illetve kiegészíti azt. Most csak a kisadózó vállalkozások tételes adóját választók iparűzési adójával foglalkozunk.
Tudjuk, hogy a KATA egy 2013-tól bevezetendő új adózási módszer, melynek során az adózó bevételi nyilvántartást vezet. A helyi iparűzési adó alapjának meghatározása azonban más adatok nyilvántartását is igényli a bevételeken kívül, kivéve, ha fiktív adóösszeget, vagy átalányt fizet az adózó.
Valójában háromféle módszer közül választhat a kisadózó vállalkozás a helyi iparűzési adó alapjának meghatározásakor:
1.) Állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén az adó alapja a nettó árbevétel, csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével, a közvetített szolgáltatások értékével, az alvállalkozói teljesítések értékével, az anyagköltséggel, továbbá az alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés adóévben elszámolt közvetlen költségével.
Természetesen ennek a módszernek az alkalmazásához nem elég a bevételi nyilvántartás, hanem az adóalap megállapításában szerepet játszó többi elem folyamatos nyilvántartására is szükség van. Ezáltal ha ezt választjuk, eltűnik a tételes adózás egyszerűsége.
A helyi adókról szóló törvény módosítása szerint, nettó árbevétel:
a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló törvény szerinti kisadózó vállalkozás esetén, a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló törvény szerinti kisadózó vállalkozás bevétele.
Ha a vállalkozó több önkormányzat illetékességi területén vagy külföldön végez állandó jellegű iparűzési tevékenységet, akkor az adó alapját – a tevékenység sajátosságaira leginkább jellemzően – a vállalkozónak kell a 3. számú mellékletben meghatározottak szerint megosztania.
Ideiglenes jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetében az adót a tevékenység végzésének naptári napjai alapján kell megállapítani a napi tarifával.
2.) Az adó alapja megállapítható – az adózó választása szerint – a bevétel 80%-a alapján is (lásd 39/A.§).
3.) A kisadózó vállalkozások tételes adójának hatálya alá tartozó vállalkozás (kisadózó vállalkozás) – kizárólag ezen adózói minősége fennállásának időtartamával egyező időtartamra vonatkozó, meg nem változtatható – döntése esetén az a helyi iparűzési adó adóévi alapja – a 39. § (1) bekezdésében, vagy a 39/A. §-ban foglalt előírásoktól eltérően – a székhelye és telephelye szerinti önkormányzatonként 2,5-2,5 millió forint. Ez egy fiktív szám, amely független a kisadózó vállalkozás ténylegesen befolyt bevételétől. (Lehet, hogy éves szinten ténylegesen is csak 2,5 millió forint a teljes bevétele.)
Ha a kisadózó vállalkozás e minősége szerinti adókötelezettsége
– valamely településen az adóév egészében nem áll fenn,
– vagy a kisadózó vállalkozások tételes adójában az adófizetési kötelezettsége szünetel,
akkor az adó önkormányzatonkénti alapja a 2,5 millió forintnak az adókötelezettség időtartama naptári napjai alapján arányosított része.
Ha a kisadózó vállalkozás a 3. módszer szerinti adóalap-megállapítást választja és a kisadózó vállalkozás adókötelezettségének időtartama az adóévben:
a) 12 hónap, akkor az iparűzési adóját évente két egyenlő részletben, az adóév harmadik hónapjának 15. és kilencedik hónapjának 15. napjáig,
b) 12 hónapnál rövidebb, akkor adóját két egyenlő részletben a kisadózó vállalkozás e minőségében fennálló adókötelezettsége adóéven belüli első és utolsó hónapját követő hónap 15. napjáig fizeti meg.
A kisadózó vállalkozást néhány kivételes esettől (például: kezdés, megszűnés, stb.) eltekintve adóelőleg-bejelentési, adóelőleg-bevallási, és adóelőleg-fizetési kötelezettség, valamint adóbevallás-benyújtási kötelezettség, továbbá az adóalap-megosztási kötelezettség nem terheli. Nem hangsúlyozza a törvény azt, hogy ez csak a 3. módszer alkalmazása esetén van így.
Véleményem szerint a törvénymódosítás megszövegezéséből nem következik az, hogy az iparűzési adó alapjának diktált 2,5 milliós összegét kötelező lenne alkalmazni. Csupán választható. De ha egyszer ezt választottam, akkor a kisadózás teljes időszaka alatt ehhez a döntésemhez kell tartanom magam (esetleg több évig).
A másik két módszer alacsonyabb bevétel esetén gazdaságosabb lehet.
A kisadózó vállalkozás tételes adója év közben is választható. Ha a kisadózó vállalkozás a 3. módszer szerinti adóalap-megállapítást adóév közben választja, akkor az adóév első napjától a kisadózó vállalkozások tételes adójában fennálló adóalanyisága kezdő napját megelőző napig terjedő adóköteles időtartamról adóbevallást kell benyújtani az önkormányzati adóhatósághoz.
A 3. módszer szerinti adóalap-megállapítás választását a vállalkozó – az önkormányzati adóhatóság által rendszeresített – bejelentkezési, bejelentési, bevallási nyomtatványon, a kisadózó vállalkozások tételes adójának hatálya alá tartozás napjától számított 15 napon belül jelenti be az önkormányzati adóhatóság számára.
Az önkormányzati adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon adóbevallást kell benyújtania a kisadózó vállalkozásnak, ha
– a kisadózó vállalkozások tételes adójában fennálló adóalanyisága bármely ok miatt megszűnik, akkor a megszűnés hónapjának utolsó napját követő 15 napon belül,
– a 3. módszer szerint az adóévre fizetendő iparűzési adó az adóévre ténylegesen megfizetett adóösszegnél azért kevesebb, mert a kisadózók tételes adójában az adófizetési kötelezettség szünetelésének volt helye. Ekkor a kisadózó vállalkozásnak az adóévi adókötelezettségre jutó és a ténylegesen megfizetett adó összegéről, annak különbözetéről az adóévet követő év január 15-ig kell bevallást benyújtania, és a különbözet ekkortól igényelhető vissza.
Forrás: Kovácsné Álmosdy Judit
