A személygépkocsihoz, telefonhoz kapcsolódó áfa 2013-ban

Forrás: könyvelőzóna

 

 

 

A jogszabályi rendelkezések Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 176. §-a a következőkről rendelkezik:

„(1) A 169. §-tól eltérően a számla egyszerűsített adattartalommal is kibocsátható, ha

a) a számlakibocsátásra jogalapot teremtő ügylet a 159. § (2) bekezdésének a) pontja alá tartozik, feltéve, hogy a számlán szereplő adatok egyébként forintban kifejezettek;

b) a 159. § (2) bekezdésének b) pontjában és a 165. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott esetben az ott említett személy, szervezet az adóalanytól számla kibocsátását kéri, feltéve, hogy a számlán szereplő adatok egyébként forintban kifejezettek;

c) a számlakibocsátásra jogalapot teremtő ügylet a 159. § (2) bekezdésének c) vagy d) pontjai alá tartozik;

d) a számla adóval növelt végösszege nem haladja meg a 100 eurónak megfelelő pénzösszeget, feltéve, hogy a számlakibocsátásra jogalapot teremtő ügylet a 29. § vagy a 89. § szerinti termékértékesítéstől eltérő ügylet, továbbá a számlakibocsátásra a 159. § (2) bekezdés c) és d)pontjában említett esetektől eltérő esetben kerül sor.

(2) A számla egyszerűsített adattartalma azt jelenti, hogy

a) az (1) bekezdés a), b) és d) pontjában említett esetben a 169. §-ban felsorolt adatok közül az i) pontban megjelölt helyett az ellenérték adót is tartalmazó összege, valamint a j) pontban megjelölt helyett az alkalmazott adómértéknek megfelelő, a 83. § szerint meghatározott százalékérték feltüntetése kötelező azzal, hogy egyúttal a k) pontban megjelölt adat nem tüntethető fel;

b) az (1) bekezdés c) pontjában említett esetben a 169. §-ban felsorolt adatok közül csak az a)-f) pontban megjelöltek kitöltése, továbbá az i)pontban megjelölt helyett az ellenérték pénzben kifejezett összegének feltüntetése kötelező.

(3) Az egyszerűsített adattartalmú számlára a számla adattartalmára vonatkozó egyéb rendelkezéseket e §-sal összhangban kell alkalmazni.”

Mit jelent ez a gyakorlatban?

A 176. § (1) bekezdés a) – d) pontjai többféle ügyletet sorolnak fel, amelyek esetében lehetőség van egyszerűsített adattartalmú számla kibocsátására, és ez a lehetőség fennáll akkor is, ha adóalany vevő felé történik az egyszerűsített számla kibocsátása. Az egyes esetekben eltérő lehet az, hogy a számla adattartalmára vonatkozó 169. §-ban előírtak közül melyeket lehet elhagyni, vagy egyszerűsítve feltüntetni, ezért arra is figyelemmel kell lenni.

1. Adóalany vevő előleget fizet

A 176. § (1) bekezdés a) pontja arra az esetre teszi lehetővé az egyszerűsített számla kibocsátását, amikor adóalany vagy nem adóalany jogi személy az értékesítő adóalany részére előleget fizet [a 159. § (2) bekezdés a) pontja alapján számla kibocsátása kötelező], és a számlán szereplő adatok egyébként forintban kifejezettek. Ebben az esetben a számla egyszerűsített adattartalma azt jelenti, hogy a számla kötelező adattartalmaként a 169. §-ban felsorolt adatok közül az adóalap helyett az ellenérték adót is tartalmazó összege, valamint az adó mértéke helyett az alkalmazott adómértéknek megfelelő, a 83. § szerinti százalékérték (az ún. visszafelé számított kulcs, a 21,26 % vagy a 4,76 % vagy a 15,25 %) feltüntetése kötelező, mégpedig azzal, hogy amellett áthárított adó-adat (áthárított adó összeg, 27 %, 18 %, 5 % adómérték) nem tüntethető fel. (Tekintettel arra, hogy az ellenérték adót is tartalmazó összegéből a vevő állapítja meg annak adótartalmát a 83. § szerinti, előbb említett százalékérték alkalmazásával.)

2. Nem adóalany vevő előleget fizet A 176. § (1) bekezdés b) pontja háromféle ügylet-körre vonatkozóan teszi lehetővé az egyszerűsített számla kibocsátását azzal a feltétellel, hogy számlán szereplő adatok egyébként forintban kifejezettek. (A felsorolt esetekben egyébként számla kibocsátási kötelezettsége van az értékesítő adóalanynak, melyet egyszerűsített számlával is teljesíthet függetlenül attól, hogy az egyes, itt felsorolt ügyletek során adóalany vagy nem adóalany partnerrel bonyolítja azt.)

2.1. Az első ügylet-típus az, amikor az előleg átadója nem adóalany, és nem is jogi személy, és az ilyen személy, szervezet által átadott előleg összege eléri vagy meghaladja a 900000 forintnak megfelelő pénzösszeget [159. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja].

2.2. A második az, ha az előleg átadója nem adóalany és nem is jogi személy, szervezet, és az általa átadott előleg ugyan nem éri el a 900000 forintot, tehát számla kibocsátása a ba) alpont alapján nem lenne kötelező, de az előleg átadója kéri a számla kibocsátását [159. § (2) bekezdés b) pont bb) alpontja].

Az egyszerűsített adattartalom a 2. pontban felsorolt esetekben is az 1. pontban említetteknek megfelelő egyszerűsítést jelenti (adóalap és adómérték helyett adóval növelt ellenérték és „visszaszámított kulcs” szerepeltetendő, az áthárított adó-adat nem szerepelhet).

3. Teljesítéssel egyidejű készpénzes értékesítés történik

A harmadik ügylet-típus, a 176. § (1) bekezdés b) pontján alapuló egyszerűsített számla kibocsátási lehetőségek körében az, amikor a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője (e megfogalmazásból következően ez lehet adóalany vagy annak nem minősülő személy, szervezet is) az ellenérték adót is tartalmazó összegét legkésőbb a teljesítésig (gyűjtőszámlázás esetén az egy napra egybeszámlázott teljesítés napján) készpénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel (továbbiakban együtt: készpénz) maradéktalanul megtéríti, és számla kibocsátását kéri [165. § (1) bekezdés b) pont és 176. § (1) bekezdés b) pont együttes olvasata]. A teljesítésig készpénzzel történő fizetés esetében az egyszerűsített számlázás alkalmazhatóságával összefüggésben nehézséget okoz az összetett utalásokon alapuló jogszabályi rendelkezés értelmezése, melyre tekintettel az Áfa tv. hatályba lépését követően, már 2008. 01. 10-én tájékoztató jelent meg az adóhatóság internetes honlapján „Egyszerűsített adattartalmú számla adóalany vevő részére is kiállítható” címmel, melyben foglaltakat jelenleg is irányadónak kell tekinteni, figyelemmel a következőkre. A teljesítésig készpénzzel kiegyenlített értékesítések esetében a számla kibocsátási kötelezettség alóli esetleges mentesülésére (vevő nem kér számlát) vonatkozó, 165. § (1) bekezdés b) pontbeli rendelkezés a vevőt nem nevesíti adóalanyként vagy annak nem minősülő személyként, hanem „a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője”-ként említi, így az lehet adóalany vagy annak nem minősülő személy, szervezet is. Ebből következően, a 176. (1) bekezdés b) pontjában szereplő utalás, miszerint a számla egyszerűsített adattartalommal is kibocsátható, ha a 165. § (1) bekezdés b) pontjában említett személy, szervezet a számla kibocsátását kéri, nem jelenti azt, hogy adóalany vevőnek ne lehetne ilyen esetben egyszerűsített számlát kibocsátani. Amíg a 165. § (1) bekezdés b) pontja alapján, számla kibocsátásra irányuló kérés hiányában egyébként nem lenne kötelező számlát kibocsátani a teljesítésig megtörtént készpénz-fizetéses értékesítés esetén, úgy adóalany vevő esetében, a 165. § (3) bekezdésében foglaltak alapján a számla kibocsátása mindenképpen kötelező ilyen esetben is (vagyis akkor is, ha az adóalany vevő azt nem kéri), de e kötelezettség  egyszerűsített adattartalmú számlával is teljesíthető a 176. § (1) bekezdés b) pontja alapján.

Az egyszerűsített adattartalom a 3.. pontban felsorolt esetben is az 1. pontban említetteknek megfelelő egyszerűsítést jelenti (adóalap és adómérték helyett adóval növelt ellenérték és „visszaszámított kulcs” szerepeltetendő, az áthárított adó-adat nem szerepelhet).

4. Területi hatályon kívül teljesített értékesítések

A 176. § (1) bekezdés c) pontja azokra az esetekre teszi lehetővé az egyszerűsített adattartalmú számla kibocsátását, amelyekben az adóalany belföldön kívül, egyrészt

4.1. a Közösség területén teljesít termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, feltéve, hogy az adott (Közösség más tagállamában teljesítettnek minősülő) ügylet teljesítésével legközvetlenebbül érintett gazdasági célú letelepedési helye belföldön van (gazdasági célú letelepedési hely hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van belföldön) és az adófizetésre kötelezett személy a termék beszerzője vagy a szolgáltatás igénybevevője (ezek a vevők értelemszerűen adóalanyok, vagy adófizetésre kötelezett nem adóalany jogi személyek); másrészt

4.2. belföldön kívül harmadik államban teljesít termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, feltéve, hogy az adott ügylet teljesítésével legközvetlenebbül érintett gazdasági célú letelepedési helye belföldön van, gazdasági célú letelepedési hely hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van belföldön.

Vagyis a belföldi székhelyről, telephelyről, lakhelyről belföldön kívül teljesítettnek minősülő ügyletek esetében is van lehetőség egyszerűsített adattartalmú számla kibocsátására (feltéve természetesen, hogy a 158/A. § alapján a számlára az Áfa tv. alkalmazandó), mely közösségi viszonylatban jellemzően adóalany felé teljesített értékesítést, harmadik országos viszonylatban adóalany felé vagy nem adóalany felé történő értékesítést bizonylatol. Az egyszerűsített adattartalom a területi hatályon kívül teljesített, előzőekben a 4.1. és 4.2. pontnál ismertetett ügyletek esetében azt jelenti, hogy a 169. §-ban felsorolt adatok közül csak az a)-f) pontokban megjelöltek kitöltése (kibocsátás kelte, sorszáma, értékesítői/vevői adatok, termék vagy szolgáltatás megnevezése, mennyisége), továbbá az i) pontban foglaltak (adó alapja, adó nélküli egységár, árengedmény) helyett az ellenérték pénzben kifejezett összegének feltüntetése kötelező. Nem szükséges külön teljesítési időpont feltüntetése, ha az nem egyezik meg a számla kibocsátás dátumával (bár annak feltüntetése célszerű), nem kell mentességre utalás, nem kell fordított adózásra utalás.

5. 100 euró (25000 forint) alatti értékesítést dokumentáló számla

A 176. § (1) bekezdés d) pontja azokra az ügyletekre teszi lehetővé az egyszerűsített számla kibocsátását, ahol a számla adóval növelt végösszege nem haladja meg a 100 eurónak megfelelő pénzösszeget, feltéve, hogy a számla kibocsátására jogalapot teremtő ügylet(ek) nem tartoznak a 29. § szerinti távolsági értékesítés vagy a 89. § szerinti adómentes közösségi termékértékesítés vagy a 4. pontban említett területi hatályon kívül teljesített értékesítés körébe. Egyéb feltétel ezzel kapcsolatban nincs. Így például egy adóalanynak történő belföldi, átutalással fizetett értékesítés esetében is lehetőség van egyszerűsített számla kibocsátására, ha az adott ügyletről kibocsátandó számlában szerepeltetendő adóval növelten számított végösszeg 100 euro alatt van. Ez egyaránt vonatkozik a devizában vagy a forintban kiállított számlákra is. A 100 eurós értékhatár átszámításánál az Áfa tv. 256. § (1) bekezdés szerint kell eljárni. Az euróban meghatározott pénzösszegnek megfelelő forintösszeg megállapításához a 2003. évi uniós csatlakozási szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján érvényes, az MNB által közzétett hivatalos forint/euró devizaárfolyamot (252,19 forint/euró) kell alkalmazni azzal, hogy az átváltás eredményeként kapott pénzösszeget – a matematikai kerekítési szabályok alkalmazásával – 100000 forintra, illetőleg ha az átváltás eredményeként kapott összeg nem haladja meg a 100000 forintot, 1000 forintra kell kerekíteni. Eszerint a 100 eurónak megfelelő pénzösszeg 25000 forint.

Az egyszerűsített adattartalom ebben az esetben is az 1. pontban említetteknek megfelelő egyszerűsítést jelenti (adóalap és adómérték helyett adóval növelt ellenérték és „visszaszámított kulcs”szerepeltetendő, az áthárított adó-adat nem szerepelhet).

Ez a 2013-tól hatályba lépő új lehetőség nem korlátozza, hanem bővíti az egyszerűsített adattartalmú számla kibocsátásának esetköreit. Nem jelenti azt, hogy az 1-4. pontokban említett esetkörökben csak akkor lehetne egyszerűsített számlát alkalmazni, ha a számlázott végösszeg az értékhatár alatt van.

Forrás: NAV

 

 

A pénzforgalmi elszámolást alkalmazó adóalany az Áfa tv. 196/B. § (2) bekezdés a) pont alá tartozó ügyleteiről kibocsátott számláján köteles a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezést szerepeltetni [Áfa tv. 169. § h) pont]. Amennyiben a pénzforgalmi elszámolást alkalmazó adóalany az ügyletről kibocsátott számláján nem tünteti fel a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezést, úgy a számlán szerepeltetett termékértékesítésére, szolgáltatásnyújtására a pénzforgalmi elszámolást nem alkalmazhatja [Áfa tv. 196/B. § (4) bekezdés], ez esetben az ügyletet terhelő fizetendő adót az Áfa tv. 55-58. §-ai alapján kell megállapítania. (A számla kibocsátó a bizonylatnak az előírásoktól eltérő módon való kiállítása miatt mulasztási bírsággal sújtható.)

A pénzforgalmi adózás eladói (szolgáltatás nyújtói) oldalon történő alkalmazása kihatással van a vevő, illetve szolgáltatást igénybevevő adólevonási joga keletkezési időpontjára, még abban az esetben is, ha a vevő (igénybe vevő) saját magára nézve nem választott pénzforgalmi elszámolást.

Az adólevonási jog keletkezésének időpontját az Áfa tv. 119. § (1) bekezdése szabályozza, mely szerint az adólevonási jog akkor keletkezik – ha e törvény másként nem rendelkezik –, amikor az előzetesen felszámított adónak (120. §) megfelelő fizetendő adót meg kell állapítani. E rendelkezést a pénzforgalmi elszámolást bevezető, a munkahelyvédelmi akciótervben foglaltak megvalósítása érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CXLVI. törvény 2012. október 16-tól kezdődő hatállyal a pénzforgalmi adózáshoz kapcsolódóan kiegészítette azon fordulattal, miszerint ide kell érteni azt az esetet is, amikor a fizetendő adó megállapítása az Áfa tv-nek a pénzforgalmi elszámolásra vonatkozó 196/B. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltak szerint történik.

A módosítás tehát egyértelművé teszi, hogy a pénzforgalmi elszámolást alkalmazó adóalany által a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezést tartalmazó számlában áthárított adó tekintetében a terméket beszerző, szolgáltatást igénybe vevő adóalany levonási joga a pénzforgalmi elszámolást választó adóalany által fizetendő adó megállapításának időpontjában keletkezik. Mivel a pénzforgalmi elszámolást alkalmazó adóalanynak a pénzforgalmi elszámolás időszaka alatt teljesített, Áfa tv. 196/B. § (2) bekezdés a) pont alá tartozó ügylete után a fizetendő adót az ellenérték kézhezvételének, jóváírásának időpontjában kell megállapítani, ezért a pénzforgalmi elszámolást nem választó, de pénzforgalmi elszámolású számlát befogadó vevő adólevonási joga is ebben az időpontban keletkezik.

Forrás: NAV

 

 

Január elsejétől megváltoznak a gyűjtőszámlák kibocsátására vonatkozó előírások, eszerint a korábbiaktól eltérően jövőre gyűjtőszámla csak naptári hónapra vonatkozóan bocsátható ki. Ennél hosszabb időszakra csak külön feltételek mellett állíthatnak ki gyűjtőszámlát az adóalanyok.

Az általános forgalmi adóról szóló törvény vonatkozó paragrafusának 2013. január elsejétől hatályos módosítása alapján a jövő év elejétől megváltoznak a gyűjtőszámla kibocsátási időszakára vonatkozó előírások. A gyűjtőszámlára alkalmazandó előírások tartalma ugyanakkor nem változik, így például a kibocsátás továbbra is feltétele lesz a felek előzetes megállapodása – derül ki a NAV honlapján olvasható közleményből.

 

Az Áfa törvény 2012. december 31-éig hatályos előírása alapján abban az esetben, ha az adóalany a rá vonatkozó adómegállapítási időszakban ugyanazon személy, szervezet felé több számlaadási kötelezettséget eredményező ügyletet teljesít, számlaadási kötelezettségének úgy is eleget tehet, hogy azokról egy számlát – gyűjtőszámlát – bocsát ki.

A korábbi szabályozástól eltérően 2013. január elsejétől gyűjtőszámla naptári hónapra vonatkozóan bocsátható ki. E változás nem érinti azon adóalanyok – partnerükkel történt megállapodás alapján teljesített – gyűjtőszámla kibocsátását, akik az általános forgalmi adó tekintetében havi bevallás benyújtására kötelezettek, tekintve, hogy adómegállapítási időszakuk egy naptári hónap, és a naptári hónapra, valamint az annál rövidebb időszakra vonatkozó gyűjtőszámla kibocsátásának lehetősége továbbra is fennáll.

Az Áfa tv. 2013. január elsejétől hatályos 164. § (2) bekezdésében meghatározott különös szabályból következően a teljesítésre kötelezett csak az alábbi feltételek együttes fennállása esetén bocsáthat ki egy naptári hónapnál hosszabb, illetve az egyik naptári hónapban kezdődő és a másik naptári hónapban befejeződő időszakra vonatkozóan gyűjtőszámlát:

• a) ha nem havi bevallásra kötelezett adóalany és
• b) a gyűjtőszámla nem tartalmaz EU-n belüli adómentes termékértékesítést és
• c) a gyűjtőszámla nem tartalmaz olyan szolgáltatásnyújtást, amely után az adót a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló uniós irányelvnek megfelelő tagállami szabályozás alapján a szolgáltatást igénybevevő adóalany fizeti és
• d) a gyűjtőszámla kibocsátási időszaka nem haladja meg az adóalanyra vonatkozó adómegállapítási időszakot.

A c) pont szerinti ügyletek körébe azok a szolgáltatásnyújtások tartoznak, amelyeknek a teljesítési helyét a szolgáltatást igénybevevő adóalany gazdasági célú letelepedési helye határozza meg, és amelyek az EU másik tagállamában teljesülnek.

A változás oka, hogy a termékértékesítés, valamint az olyan szolgáltatásnyújtás esetén, amely után az adót a szolgáltatást igénybevevő adóalany fizeti, a számlát a teljesítés hónapját követő hónap 15. napján belül kell kibocsátani. Amennyiben a felek az egyéb feltételek fennállása mellett az egy naptári hónapot meghaladó időszakról történő gyűjtőszámla kibocsátásban állapodtak meg, és a teljesítésre kötelezet adóalany ugyanezen vevő, igénybevevő részére teljesít a b) vagy a c) pont alatti ügyletet is ebben az időszakban, úgy ez utóbbi ügyletekről a gyűjtőszámlától eltérő külön számlát kell kibocsátania.

Ezek alapján a NAV közleménye szerint az általános forgalmi adó tekintetében negyedéves bevallásra kötelezett adóalanyoknak célszerű felülvizsgálniuk a gyűjtőszámla kibocsátására vonatkozó megállapodásaikat.

Figyelemmel arra, hogy nem lehet éves bevallásra kötelezett az olyan adóalany, aki/amely a b, illetve c pontban ismertetetteknek megfelelő ügyletet teljesít, a változás az éves bevallásra kötelezett adóalanyok gyűjtőszámla kibocsátását nem érinti.

Forrás:  Hajdu Ilona

 

 

A munkahelyvédelmi akciótervben foglaltak megvalósítása érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CXLVI. törvény (a továbbiakban: Mód. tv. ) 14. §-ában foglalt rendelkezés értelmében 2013. január 1-jével változik az alanyi adómentesség választására jogosító felső értékhatár.

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 188. §-ának jelenleg hatályos (1)-(2) bekezdései szerint alanyi adómentesség abban az esetben választható, ha az adóalany 2. § a) pontja szerinti összes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása fejében megtérített vagy megtérítendő ellenértéknek – forintban kifejezett és éves szinten göngyölített – összege sem a tárgy naptári évet megelőző naptári évben ténylegesen, sem a tárgy naptári évben ésszerűen várhatóan, illetőleg ténylegesen nem haladja meg az 5 millió forintnak megfelelő pénzösszeget. A Mód. tv. 14. §-a 2013. január 1-jével az alanyi adómentesség választására jogosító 5 millió forintos felső értékhatárt 6 millió forintra emeli.

A Mód. tv. 16. §-a az Áfa tv-t egy új átmeneti rendelkezéssel (279. §) egészítette ki, 2012. október 16-ai hatállyal. Az Áfa tv.  ezen új 279. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy az adóalany – az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén – az alanyi adómentességet 2013. naptári évre abban az esetben választhatja, ha az adóalany 2. § a) pontja szerinti összes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása fejében megtérített vagy megtérítendő ellenértéknek – forintban kifejezett és éves szinten göngyölített – összege sem a 2012. naptári évben ténylegesen, sem a 2013. naptári évben ésszerűen várhatóan, illetve ténylegesen nem haladja meg a 6 millió forintnak megfelelő pénzösszeget.

Az előző bekezdésben ismertetett törvényi rendelkezés alapján azon adóalanyoknak, akik/amelyek a gazdasági tevékenységüket 2013. január 1-jét megelőzően kezdték, azonban nem alkalmazták az alanyi adómentesség szabályait, az alanyi adómentesség 2013. évre vonatkozó választásakor az Áfa tv. 279. §-ának (1) bekezdésében foglalt feltételeket kell vizsgálniuk, azaz akkor jogosultak az alanyi adómentesség választására, amennyiben bevételük sem a 2012. naptári évben ténylegesen, sem a 2013. naptári évben ésszerűen várhatóan, illetve ténylegesen nem haladja meg a 6 millió forintnak megfelelő pénzösszeget. Ennek megfelelően az ilyen adóalanyok közül azok számára is lehetőség nyílhat az alanyi adómentesség alkalmazására, akiknek/amelyeknek 2012. évi bevétele az 5 millió forintot túllépte ugyan, de a 6 millió forintot nem haladta meg. Az ilyen adóalanyoknak az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 22. §-ának (1)-(2) bekezdései alapján az alanyi adómentesség választását 2012. december 31-ig kell az adóhatósághoz bejelenteniük.

Az Áfa tv. 191. §-ának (3) bekezdése értelmében, abban az esetben, ha az alanyi adómentesség azért szűnik meg, mert a tárgy naptári évben a tényadatok alapján az adóalany bevétele ténylegesen meghaladja az alanyi adómentesség választásának feltételeként meghatározott összeget, az adóalany az alanyi adómentesség választására vonatkozó joggal a megszűnés évét követő második naptári év végéig nem élhet.

Az Áfa tv. 279. §-ának (2) bekezdése a fenti szabály alól ad felmentést, amikor úgy rendelkezik, hogy a 279. § (1) bekezdésében foglalt feltételek fennállása esetén az adóalany az alanyi adómentességet 2013. naptári évre abban az esetben is választhatja, ha a 191. § (3) bekezdésében rögzített időtartam még nem telt el. E törvényi szabályozás alapján azon adóalanyok, akik/amelyek 2011-ben vagy 2012-ben az 5 millió forintos értékhatár túllépése miatt alanyi adómentes státuszukat elvesztették, de 2012. évben bevételük a 6 millió forintot nem érte el, szintén jogosultak alanyi adómentességet választani, függetlenül attól, hogy az Áfa tv. 191. §-ának (3) bekezdése értelmében visszatérési tilalom alatt állnak. Azonban az Áfa tv. 279. §-a értelmében a választási lehetőséggel ezen adóalanyok is csak akkor élhetnek, ha a 2013. évre ésszerűen várható, illetve tényleges bevételük nem haladja meg a 6 millió forintot.

Ebben az esetben az adóalany alanyi adómentesség választására vonatkozó, az Art. 22. §-ának (2) bekezdésében előírt bejelentését meg kell, hogy előzze az értékhatár átlépésére vonatkozó bejelentése, amely bejelentést az Art. 23. §-ának (3) bekezdése alapján az értékhatár átlépésétől számított 15 napon belül kell megtennie az adóhatósághoz.

Például abban az esetben, ha az adóalany értékesítéseinek ellenértéke 2012. december 6-án meghaladja az 5 millió forintos értékhatárt, amely miatti alanyi adómentesség megszűnést 15 napon belül be kell jelenteni az adóhatósághoz, e bejelentést követően tehet az adóalany – a 6 millió forintos értékhatár-feltétel teljesülése esetén – 2013. évre vonatkozóan az alanyi adómentesség választására bejelentést.

A tevékenységüket 2013. évben, év közben kezdő adóalanyok az alanyi adómentesség választását az adóalanyként történő bejelentkezéssel egyidejűleg tehetik meg. Esetükben a 6 millió forintos, naptári évre vonatkozó (várható) bevételnek az adóalanyiság időszakára időarányosan eső részét kell figyelembe venni bevételi értékhatárként.

Nem kell bejelentést tenniük az alanyi adómentesség választására vonatkozóan azoknak az adóalanyoknak, akik 2012. évben is alanyi adómentesek voltak és 2013. évben is alanyi adómentesként kívánnak eljárni, feltéve, hogy a 2013. évre ésszerűen várható bevételük nem haladja meg a 6 millió forintot. (Az olyan adóalanyoknak, akik/amelyek 2012. évben alanyi adómentesek voltak, de 2013. évben – bármilyen okból – nem kívánnak alanyi adómentességet alkalmazni, erről a 2013. évre alkalmazandó új adózási módjuk megjelölésével kell bejelentést tenniük az adóhatósághoz 2012. december 31-ig.)

Fontos megjegyezni, hogy az Áfa tv. 188. §-ának (2) bekezdésében rögzített értékhatár meghatározása során minden alkalommal az általános forgalmi adó nélküli ellenértéket kell alapul venni. Emellett figyelemmel kell lenni arra is, hogy az Áfa tv. 188. §-ának (3) bekezdésében felsorolt ügyletek ellenértéke a 188. § (2) bekezdése szerinti értékhatárba nem számítandó bele.

Forrás:  Hajdu Ilona

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 2013-tól hatályba lépő (eddig megszavazott) módosításaival kapcsolatban két dolgot kell figyelembe vennünk: – A 2012. évi CLXXVIII. törvényt (kihirdetve: november 29-én) megelőzően is megjelentek már módosítások (például: pénzforgalmi áfa-elszámolás, bevallás részletező adatai, stb.). – A mostani módosítás nyilvánosságra hozott tervezete nem tartalmazott minden megszavazott változást.

Ez utóbbira példa az áfa-törvény 58.§-ának módosítása is. Ennek a törvényhelynek a lényege, hogy ha a felek részletfizetésben vagy határozott időre szóló elszámolásban állapodtak meg, akkor a teljesítés időpontja az ellenérték megtérítésének esedékessége, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik. 2013-tól a következő új szabály került be az eddigiek közé: Abban az esetben, ha az az időszak, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik, tartamában meghaladja az egy naptári hónapot, az (1) bekezdéstől függetlenül – időarányos részteljesítésként – teljesítés történik a naptári hónap utolsó napján is, feltéve, hogy a termékértékesítésre a 89. § alkalmazandó, vagyis az adó alóli mentesség termék Közösségen belüli értékesítése esetén.

Az 59.§ módosítása kimondja, hogy az ilyen ügyletekhez adott előleg esetén nincs fizetendő áfa.

Az adólevonási jog korlátozásának módosításaként jelent meg az áfa-törvény 124.§-ában, hogy a 120. és 121. §-tól függetlenül szintén nem vonható le a személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges szolgáltatást terhelő előzetesen felszámított adó összegének 50 százaléka. Ezzel egyidejűleg hatályát veszti a 124. § (2) bekezdés b) pontja. Fel kell figyelni arra, hogy csak a szolgáltatásokról van szó, és a teljes levonási tilalmat enyhítették a felére.

Adó alapjának forintban történő megállapítása szabályait bővítik 2013-tól. Abban az esetben, ha az adott külföldi pénznemnek nincs jegyzése, a forintra történő átszámításhoz a külföldi pénznem valamely egységének euróban kifejezett értékét kell alapul venni, amelyet az MNB vagy az Európai Központi Bank (EKB) a 80.§ (1) bekezdésben meghatározott időpontot megelőző naptári negyedévre vonatkozóan tesz közzé. Ezen kívül beillesztenek egy 80/A.§-t is.

Az EKB árfolyam választásáról, az MNB által közzétett árfolyamra vonatkozó választással azonos módon, előzetesen az állami adóhatóság részére bejelentést kell tenni. A választásától az adóalany a választás évét követő naptári év végéig nem térhet el.

A gyűjtőszámlára vonatkozó 164.§-t átfogalmazták. Eszerint, az előző paragrafustól eltérően, ha az adóalany

a) a teljesítés napján egyidejűleg vagy

b) az adott naptári hónapban

ugyanannak a személynek, szervezetnek több, számlakibocsátásra jogalapot teremtő ügyletet teljesít, akkor a  számla-kibocsátási  kötelezettségéről úgy is gondoskodhat, hogy azokról egy számlát (gyűjtőszámlát) bocsát ki.

Az adóalany a gyűjtőszámlát az egy naptári hónapot meghaladó, de a rá vonatkozó adó-megállapítási időszakot meg nem haladó időszakban is kibocsáthatja ugyanannak a személynek, szervezetnek több általa teljesített ügyletről, feltéve, hogy ezen gyűjtőszámlában nem tüntet fel a 89. § szerinti adómentes termékértékesítést vagy fordított adós szolgáltatásnyújtást.

Ennek az a feltétele, hogy a gyűjtőszámla alkalmazásáról a felek előzetesen megállapodjanak.

Az ésszerű időt a naptári hónap, illetve a gyűjtőszámla kibocsátására kötelezett adóalanyra vonatkozó adó-megállapítási időszak utolsó napjától kell számítani.

Forrás:  Kovácsné Álmosdy Judit,

 

A pénzforgalmi elszámolást alkalmazótól beszerző, pénzforgalmi elszámolást nem választott adóalany áfa-levonási joga

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 196/B. § (2) bekezdés a) pontja alapján a pénzforgalmi elszámolást alkalmazó adóalanynak a pénzforgalmi elszámolás időszakában az általa belföldön teljesített ügylet áthárított forgalmi adóját – egyes kivételekkel – az adót is tartalmazó ellenértéknek a jóváírásakor, kézhezvételekor kell fizetendő adóként megállapítania. A pénzforgalmi elszámolást alkalmazó adóalany az Áfa tv. 196/B. § (2) bekezdés a) pont alá tartozó ügyleteiről kibocsátott számláján köteles a „pénzforgalmi elszámolás”kifejezést szerepeltetni [Áfa tv. 169. § h) pont]. Amennyiben a pénzforgalmi elszámolást alkalmazó adóalany az ügyletről kibocsátott számláján nem tünteti fel a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezést, úgy a számlán szerepeltetett termékértékesítésére, szolgáltatásnyújtására a pénzforgalmi elszámolást nem alkalmazhatja [Áfa tv. 196/B. § (4) bekezdés], ez esetben az ügyletet terhelő fizetendő adót az Áfa tv. 55-58. §-ai alapján kell megállapítania. (A számla kibocsátó a bizonylatnak az előírásoktól eltérő módon való kiállítása miatt mulasztási bírsággal sújtható.)

A pénzforgalmi adózás eladói (szolgáltatás nyújtói) oldalon történő alkalmazása kihatással van a vevő, illetve szolgáltatást igénybevevő adólevonási joga keletkezési időpontjára, még abban az esetben is, ha a vevő (igénybe vevő) saját magára nézve nem választott pénzforgalmi elszámolást.

Az adólevonási jog keletkezésének időpontját az Áfa tv. 119. § (1) bekezdése szabályozza, mely szerint az adólevonási jog akkor keletkezik – ha e törvény másként nem rendelkezik –, amikor az előzetesen felszámított adónak (120. §) megfelelő fizetendő adót meg kell állapítani. E rendelkezést a pénzforgalmi elszámolást bevezető, a munkahelyvédelmi akciótervben foglaltak megvalósítása érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CXLVI. törvény 2012. október 16-tól kezdődő hatállyal a pénzforgalmi adózáshoz kapcsolódóan kiegészítette azon fordulattal, miszerint ide kell érteni azt az esetet is, amikor a fizetendő adó megállapítása az Áfa tv-nek a pénzforgalmi elszámolásra vonatkozó 196/B. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltak szerint történik.

 

A módosítás tehát egyértelművé teszi, hogy a pénzforgalmi elszámolást alkalmazó adóalany által a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezést tartalmazó számlában áthárított adó tekintetében a terméket beszerző, szolgáltatást igénybe vevő adóalany levonási joga a pénzforgalmi elszámolást választó adóalany által fizetendő adó megállapításának időpontjában keletkezik. Mivel a pénzforgalmi elszámolást alkalmazó adóalanynak a pénzforgalmi elszámolás időszaka alatt teljesített, Áfa tv. 196/B. § (2) bekezdés a) pont alá tartozó ügylete után a fizetendő adót az ellenérték kézhezvételének, jóváírásának időpontjában kell megállapítani, ezért a pénzforgalmi elszámolást nem választó, de pénzforgalmi elszámolású számlát befogadó vevő adólevonási joga is ebben az időpontban keletkezik.

Forrás:  Hajdu Ilona

 

A befektetési alapkezelőkről és a kollektív befektetési formákról szóló 2011. évi CXCIII. törvény 162. § (1) és (2) bekezdése megváltozatta az adózás rendjéről szóló törvény 37. § (4) bekezdését, és egy új (4a) bekezdéssel bővítette a paragrafust. (Vigyázat! Az „adókülönszámokban” nem a hatályos szöveg található, mert az év utolsó három napján kihirdetett akárhányadik módosításra senki nem számított a szakmában.)

A módosítás és a bővítés hatására a következőképpen módosultak az áfa visszatérítési szabályok:

1)Amennyiben az adóalany 1 millió forint alatti összeg visszaigénylését szerepelteti a bevallásában, akkor a kiutalást 30 napon belülkell teljesítenie a hatóságnak, feltéve, hogy az adóalany minden olyan számláját teljes körűen kifizetette a bevallás benyújtásáig, amelyre adólevonási jogot alapított az adott bevallásban.

2) Ha az adóalany 1 millió forint vagy a fölötti összeg visszaigénylését szerepelteti a bevallásában, akkor a kiutalást 45 napon belülkell teljesítenie az adóhatóságnak, feltéve, hogy az adóalany minden olyan számláját teljes körűen kifizetette a bevallás benyújtásáig, amelyre adólevonási jogot alapított az adott bevallásban.

3) Amennyiben bármelyik olyan számla nem került teljes egészében kiegyenlítésre, amellyel kapcsolatban adólevonási jogot gyakorolt az adóalany az adott bevallásában, úgy a hatóságnak 75 napon belül kell az adót kiutalni.

Az adóbevallásban nyilatkozni kell, hogy az említett számlák teljes körűen kiegyenlítést nyertek-e vagy sem. Ha az adóalany tévesen nyilatkozik a számlák kiegyenlítéséről, viszont a kiegyenlítésre nem került maradéktalanul sor, úgy a magányszemély adózó 200.000 Ft, az egyéb adózó 500.000 Ft összegig bírságolható.

Nagyon érdekes és egyben meglepő ez a rendelkezés, mert az Európai Bíróság éppen arról hozott ítéletet, Magyarországot elmarasztalva, hogy azoknak a vállalkozásoknak is jár a visszaigényelt áfa, amelyek a beszállítóikat nem fizették még ki. Hát most visszajár. Majd.

 

Forrás: Hajdú Ilona