Számviteli Szolgáltató Bt. oldalán

NAV új útmutatója az adótartozás, bírság, pótlék körében

Meghatározott feltételek mellett az adózó adójának mérsékléséről és fizetési könnyítéséről dönthet a NAV. Az enyhítési lehetőségekről, kötelezettségekről és a követendő eljárásról a minap új útmutatót adott ki az adóhatóság.

Az adózás rendjéről szóló törvény (Art.) alapelvként írja elő, hogy „az adóhatóság köteles méltányosan eljárni, és ha a törvényben meghatározott feltételek fennállnak, az adótartozást mérsékli, illetve fizetési könnyítést engedélyez.” Az adóhatóság méltányossági jogkörében csak akkor járhat el, ha ezt törvény lehetővé teszi, de egyben köteles is méltányosságot gyakorolni a törvényi felhatalmazás céljának megfelelően, a törvényes keretek között, amennyiben az adózó bizonyítja, hogy körülményei a méltányosság feltételeinek megfelelnek. Fizetési kedvezmény engedélyezésére vonatkozó szabályokat tartalmaz több uniós rendelet, továbbá például a vámtörvény és a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvény is.

Az Art.-ben az adóhatóság méltányossági jogköre alapvetően két területen, nevezetesen az egyes szankciók alkalmazása, és a fizetési kedvezményre irányuló eljárások során érvényesül – írja az útmutató.

Az Art. szankciói esetében követendő méltányossági eljárás

A szankciók (adóbírság, mulasztási bírság, késedelmi pótlék, önellenőrzési pótlék) alkalmazása során, ha az adóhatóság megállapítja, hogy az adózó valamely adókötelezettségét nem vagy nem megfelelően teljesítette, a törvény által előírt jogkövetkezményeket alkalmazza. A szankciók alkalmazásánál figyelembe kell venni az eset összes körülményét, így különösen

a) az adózótól elvárható körültekintő magatartást,
b) az adóhiány, (illetve egyéb mulasztás) nagyságát, keletkezésének körülményeit,
c) az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát.

A méltányosság gyakorlása annak a hatósági feladatokat ellátó szervezeti egységnek a kötelessége, amely az adókötelezettséget vagy szankciót megállapítóhatározatot hozza, illetve az önellenőrzési pótlék esetében az önellenőrzés hiányában hoznia kellett volna.

A méltányosság gyakorlása az előzőekben említett esetekben történhet hivatalból vagy kérelemre is. Önellenőrzési pótlék mérséklése kizárólag kérelemre történhet.

Az adóhatóság a szankció megállapítását indokolni köteles, ki kell térnie a méltányosságot megalapozó körülményekre, illetve az ilyen körülmények hiányára is. Már az első fokú határozatban is lehetőség van csökkentett mértékű bírság kiszabására, és a jogorvoslati kérelem elbírálója is csökkentheti a bírság mértékét, függetlenül attól, hogy azt az adózó kifejezetten nem kérte.

A szankciók mértékének mérséklésére irányuló kérelmet az adózó jegyzőkönyvre tett észrevételében, fellebbezésében vagy felügyeleti intézkedés iránti kérelmében is előterjesztheti.

Ha az adózó “méltányossági” kérelemnek nevezett beadványában kizárólag arra, illetve a fizetési kedvezményre irányuló eljárások során irányadó körülmények mellett arra is hivatkozik, hogy cselekményének vagy mulasztásának súlyához, gyakoriságához képest a szankció túlzott mértékű, illetve mulasztásának körülményeit ismerteti (tehát a szankció jogalapját vagy annak mértékét vitatja), a beadványt az adóhatóság először a szankciót megállapító határozat elleni jogorvoslati kérelemként bírálja el anélkül, hogy az adózót vagyoni és jövedelmi viszonyaira vonatkozó nyilatkozattételre felszólítanani.

Egyes szankciók esetén követendő eljárás

Késedelmi pótlék [Art. 165–167. §]

Az Art. 165. § (3) bekezdése szerint kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén az adóhiányt megállapító határozatban – hivatalból vagy kérelemre – az adó esedékességének, illetve a költségvetési támogatás igénybevételének napjánál az adóhatóság későbbi időpontot is megállapíthat a pótlékfizetés kezdő napjaként. Miután a késedelmi pótlék felszámítására az adóhiány megállapításával és az adóbírság kiszabásával egyidejűleg kerül sor, az eljáró adóhatóságnak a kivételes méltányosság fennállását megalapozó körülményeket mérlegelnie kell. A késedelmi pótlék mérséklése azonban nem alkalmazható olyan adóhiány esetén, amikor a bírság mérséklésének sincs helye. [Art. 165. § (4)]

Önellenőrzési pótlék [Art. 168–169. §]

Az Art. 168. § (6) bekezdése alapján az önellenőrzési pótlék kérelemre akkor mérsékelhető, ha az adózó tévedését olyan körülmények bizonyításával menti ki, amelyek egyébként megalapoznák a bírságmérséklést is. A mérséklést megalapozó körülményeket az adózónak kell bizonyítania. Az adóhatóság a bevallott és a helyesbített adó közötti eltérés keletkezésének a körülményeit kell vizsgálja, és ennek alapján kerülhet sor az önellenőrzési pótlék mérséklésére, vagy a kérelem elutasítására.

Ellentétben a fizetési kedvezmények körébe tartozó pótléktartozás mérséklésére vagy elengedésére irányuló eljárással, itt a már megfizetett – tehát tartozásnak nem minősülő – önellenőrzési pótlék is mérsékelhető.

Adóbírság [Art. 170–171. §]

Az Art. 171. § (1) bekezdése értelmében az adóbírság mértéke kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén hivatalból vagy kérelemre mérsékelhető, illetőleg kiszabása mellőzhető, ha a körülményekből megállapítható, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el. Az adóbírság mérséklésénél az eset összes körülménye mérlegelésre kerül, különösen az adóhiány nagysága, keletkezésének körülményei, az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlya, gyakorisága.

Mulasztási bírság (Art. 172. §)

Az Art. 172. § (21) bekezdése alapján a mulasztási bírság kiszabásánál az adóhatóság mérlegeli az eset összes körülményét, az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát, továbbá azt, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el. A körülmények mérlegelése alapján az adóhatóság a mulasztás súlyához igazodó az adózási érdeksérelemmel arányos bírságot szab ki, vagy a bírság kiszabását mellőzi.

A mulasztási bírság kiszabása során a méltányosság gyakorlása attól függően tartozik az adóalany-nyilvántartási, az eljárási, az illeték, az ellenőrzési, a végrehajtási illetve a felszámolási és végelszámolási osztályok feladatkörébe, hogy a bírságot melyik szakterület szabja ki.

Adómérséklés [Art. 134. §]

A fizetési kötelezettség mérséklésére vagy elengedésére csak ténylegesen fennálló tartozás vonatkozásában kerülhet sor. Ez azt jelenti, hogy a már – átvezetéssel, visszatartással vagy befizetéssel – rendezett fizetési kötelezettséget e jogszabályi rendelkezések alapján nem lehet mérsékelni. Az Art. 43. § (8) bekezdésében foglaltak szerint közölt, és az adófolyószámlán könyvelt automatikusan felszámított késedelmi pótlék azonban már a folyószámlán történő előírás esedékességét megelőzően is mérsékelhető, amennyiben a törvényi feltételek fennállnak.

Tőketartozást csak magánszemély kérelmező esetén lehet mérsékelni (elengedni). Jogi személyek és egyéb szervezetek ügyében a jogszabály a szankciók (bírság, pótlék) mérséklésére (elengedésére) nyújt lehetőséget.

Magánszemély adózónál az a mérlegelési szempont, hogy a tartozás megfizetése az adózó és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti-e.

Az Art. 134. § (3) bekezdése szerint az adóhatóság a pótlék- és bírságtartozást kivételes méltányosságból mérsékelheti (elengedheti) különösen akkor, ha annak megfizetése a vállalkozási tevékenységet folytató magánszemély, jogi személy vagy egyéb szervezet gazdálkodási tevékenységét ellehetetlenítené. Az adóhatóság a mérséklést az adótartozás egy részének (vagy egészének) megfizetéséhez kötheti.

Az adóhatóság az Art. 134. § (3) bekezdése értelmében a pótlék- és bírságtartozást kivételes méltányosságból mérsékelheti (elengedheti) különösen akkor, ha annak megfizetése a jogi személy vagy egyéb szervezet gazdálkodási tevékenységét ellehetetlenítené. A gazdasági ellehetetlenülés vizsgálatánál különösen az alábbiak kerülnek figyelembe vételre:

a) az eredeti kötelezettség keletkezésének időpontja (régóta fennálló tartozás esetén az adózó mutatott-e fizetési szándékot),
b) a tartozások fennállása alatt volt-e az adózónak korábban mérséklési kérelme, kapott-e egyéb fizetési könnyítést, azt teljesítette-e,
c) az adózó gazdasági tevékenységének eredményessége az elmúlt két év alapján (bevallási és mérlegadatok összevetése, adósminősítés),
d) részes-e az adózó más vállalkozásokban, illetve az adótartozás keletkezése óta átadott-e ingyenesen más vállalkozás részére vagyont (ideértve az adótartozás mértékéhez képest jelentősnek tekinthető alapítványi befizetéseket, közérdekű kötelezettségvállalásokat),
e) folyik-e az adózó ellen csőd-, felszámolási eljárás vagy végelszámolás alatt áll-e,
f) az adózó kötelezettségeinek és követeléseinek összevetése alapján van-e lehetőség mérséklés esetén a gazdálkodás helyreállítására,
g) a társaság kapott-e, vagy fizetett-e ki nagyobb összegű osztalékot.

Fizetési könnyítés [Art. 133. §]

Nem engedélyezhető fizetési könnyítés a magánszemélyek jövedelemadójának előlegére és a levont jövedelemadóra, a beszedett helyi adóra, valamint a kifizető által a magánszemélytől levont járulékokra (társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe visszalépett adózók foglalkoztató által levont tagdíjtartozása levont járuléknak minősül) [Art. 133. § (3) bekezdés]. Levont járuléktartozásnak minősül az Art. 178. § 15. pontjában meghatározottak közül a foglalkoztató/kifizető által a magánszemély részére kifizetett összegből levont nyugdíjjárulék, egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék, továbbá az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) külön törvényben meghatározott része.

Egyéb adók tekintetében fizetési könnyítés engedélyezésére az Art. 133. §-ában meghatározott feltételek fennállása esetén van lehetőség. A törvény értelmében fizetési könnyítés a következő feltételek együttes megléte esetén engedélyezhető:

a) az adósnak fizetési nehézsége áll fenn, amely miatt a tartozások azonnali vagy egyösszegű megfizetésére nem képes,
b) a fizetési nehézség kialakulása a kérelmezőnek nem róható fel, vagy annak elkerülése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható,
c) a fizetési nehézség átmeneti jellegű, tehát az adótartozás későbbi időpontban való megfizetése valószínűsíthető.

Magánszemélyek részére a fizetési nehézség felróható kialakulásának figyelmen kívül hagyásával is engedélyezhető a fizetési könnyítés, ha a kérelmező igazolja vagy valószínűsíti, hogy az adó azonnali vagy egyösszegű megfizetése családi, jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire is tekintettel aránytalanul súlyos megterhelést jelent.

Fentiek azt jelentik, hogy a fizetési könnyítés engedélyezése nem automatikus, arra csak a törvényben meghatározott feltételek fennállásakor van lehetőség.

Fizetési könnyítés iránti kérelem benyújtása, illetve a kérelem teljesítése esetén főszabályként pótlékot számít fel az adóhatóság, de a pótlék kiszabása az adózó kérelmére vagy hivatalból kivételes méltánylást érdemlő esetben mellőzhető [Art. 133. § (6) bekezdés].

A pótlékmentesség kezdő időpontjának meghatározásánál (amely lehet a kérelem benyújtásának, a tartozások eredeti esedékességének, valamint a határozat keltének napja) kizárólag a még fel nem számított és a kérelmezővel nem közölt pótlékolási időszak vehető figyelembe.

Ha a kérelmező az engedélyezett fizetési könnyítést vagy a határozatban szereplő feltételeket nem teljesíti, értelemszerűen a futamidőre felszámított kedvezőbb mértékű pótlék vagy pótlékmentesség kedvezményét is elveszíti. A kedvezőbb mértékű pótlék és a pótlékmentesség kedvezményének elvesztése azt jelenti, hogy a kedvezménnyel érintett meg nem fizetett tartozás után az Art. 165. §-ában meghatározott késedelmi pótlék kerül felszámításra. Ha az adózó a fizetési könnyítést a határozatban foglalt határidőt megelőzően teljesíti, erre irányuló kérelme alapján, szükség esetén az adóhatóság a határozatban felszámított pótlékot a teljesítés időpontjáig megfelelően átszámítja.

Az adótartozások beszedésének eredményessége érdekében a fizetési könnyítés engedélyezését jelentősebb összegű adótartozásra, továbbá ha az adós fizetési fegyelme általában nem megfelelő, és a tartozás fedezete a már foganatosított végrehajtási cselekmények útján nem biztosított, biztosíték (zálogjog, óvadék, kezesség, bankgarancia stb.) nyújtásához köti az adóhatóság. A tartozás fedezetének biztosítására különösen tekintettel kell lenni a végelszámolás alatt álló adósok esetében.

A fizetési kedvezmény megadásához az adóhatóság különböző feltételeket szabhat.

Bontó feltétel esetén annak bekövetkezése a kedvezményt megszünteti és a tartozást járulékaival együtt esedékessé teszi. A határozatban feltételként lehet kikötni a kedvezmény elvesztését, ha

a) a kérelmező a fizetési könnyítés időtartama alatt esedékessé váló egyéb (folyó) adófizetési kötelezettségeit, illetve adókötelezettségeit (például bevallások benyújtása) nem teljesíti,
b) a fizetési könnyítés teljesítését biztosító mellékkötelezettségek, biztosítékok (kezesség, zálogjog, jelzálogjog) eredeti funkciójuk betöltésére alkalmatlanná válnak, és a kérelmező az adóhatóság felhívása ellenére határidőben pótlásukról nem gondoskodik,
c) a kérelmezővel szemben csőd- vagy felszámolási eljárás indul.

Felfüggesztő feltétel (előfeltétel) esetén a kedvezmény csak az előfeltétel teljesítésével válik érvényessé. A határozatban rövid teljesítési határidő kitűzésével ilyen feltételként lehet például kikötni:

a) az adótartozás egy részének megfizetését,
b) megfelelő biztosíték (kezesség, zálog, ingó-ingatlan jelzálog) adását,
c) a végrehajtási költség megfizetését,
d) az Art. 146.§ (4) bekezdése alapján átadott ügyek tekintetében az önálló bírósági végrehajtókat megillető költség megfizetését.

Indokolt esetben a kedvezmény feltételeként határozhatja meg az adóhatóság, hogy az adózó a kedvezmény időtartama alatti, őt megillető támogatást (adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést) nem kiutalni, hanem átvezetni kéri a kedvezménnyel érintett tartozásaira, még abban az esetben is, ha ezzel a fizetési könnyítést az engedélyezettnél korábban teljesíti.

A rövid időn belül egymást követően (sorozatosan) benyújtott fizetési könnyítési kérelmek engedélyezése (akár a korábbi átütemezés nem teljesítéséről, akár új tartozásról van szó) elvileg nem kizárt, de a kérelmek folyamatos ismétlődése megkérdőjelezi a fizetési nehézség átmeneti jellegét.

Magánszemély adózónál a fizetési könnyítési kérelem elbírálásakor vizsgálja az adóhatóság, hogy a kérelmező családi, jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeihez mérve a tartozás azonnali vagy egyösszegű megfizetése mennyiben jelent aránytalanul súlyos megterhelést. Az adózó jövedelmi és vagyoni vizsgálatánál figyelembe veszi, hogy a jövedelmi és vagyoni viszonyokról rendelkezésre álló információk nincsenek-e feltűnő és fel nem oldható ellentétben egymással. E kérdésben irányadó az adózónál lefolytatott vagyonosodási vizsgálat vagy más ellenőrzés során megállapított jövedelemeltitkolás. A tartozás összege és a körülmények objektív összehasonlításának eredményéből lehet megállapítani az aránytalanul súlyos megterhelés fennállását, illetve annak hiányát.

A felróhatóság, illetve annak hiánya csak a kérelmező magatartásának, motivációjának, illetve a körülményeknek a konkrét ismerete alapján állapítható meg.

A felróhatóság megállapításánál általában az alábbi okok vehetők figyelembe:

– az adózó a mindennapi életvitelhez szükséges kiadásokat meghaladó, indokolatlan költekezést folytatott,
– általános forgalmiadó-tartozásra vonatkozó kérelemnél az ellenérték kiegyenlítése következtében az előzetesen felszámított általános forgalmi adó a kérelmező rendelkezésére állt, de azt nem adófizetési kötelezettségének teljesítésére használta fel,
– vállalkozási tevékenységet folytató magánszemély esetén pénzeszközeit kölcsönadta más személynek, vagy társaság alapításában, illetve jegyzett tőke emelésében – pénzeszközzel és eszköz apporttal – közreműködött.

A fizetési könnyítés engedélyezésénél az adóhatóság figyelemmel van arra is, hogy a tartozás megfizetése az engedélyezett későbbi időpontban biztosított legyen. Így a fizetési nehézség felróhatóságának hiányában, vagy szociális rászorultság esetén sem engedélyezhető a fizetési könnyítés, ha a tartozás kiegyenlítésére a jövőben sincs reális esély.

Nem magánszemély adózók esetében a felróhatóság, illetve annak hiánya csak az okok és a kérelmező (illetve vezető tisztségviselő, képviselő) magatartásának, motivációjának, illetve a körülményeknek a konkrét ismerete alapján állapítható meg.

Általában fennáll a törvényben foglalt feltétel, ha

– vis maior vagy harmadik személy károkozása folytán keletkezett kárt a biztosító vagy a kárt okozó a kérelmező adófizetési kötelezettségének esedékességéig nem térítette meg, de valószínűsíthető annak a megtérítése,
– kérelmező követeléseinek behajtásához szükséges intézkedéseket (végrehajtás, felszámolás kezdeményezése) megtette.

Általában nem teljesíthető a kérelem, ha

– az adótartozás esedékességének időpontjában vagy azt követően a tartozás pénzügyi fedezete rendelkezésre állt, de azt a kérelmező más – nem méltányolható (például: átlagon felüli jövedelem kiáramlás, osztalék, reprezentáció) – célra fordította,
– a kérelmező követeléseinek behajtása, kárigényének érvényesítése érdekében a szükséges intézkedéseket nem tette meg,
– a fizetési nehézség más részére történő ideiglenesen vagy véglegesen átadott pénz, vagy a gazdálkodásból történő egyéb vagyonkivonás következménye.

Forrás: adózóna

Online időpontfoglalás
Login